Tavasztól őszig találkozhatunk vele, de rendszerint májusban, néha pedig ősszel is van egy csúcsszezonja, amikor tömegesen találkozhatunk vele: ártéri ligeterdőkben a leggyakoribb, de kertekben, lakott területeket is megjelenik. Fűzfán, nyárfán, akácok, de a gyümölcsfáinkat sem kíméli. (Még) élő és elhalt fán is megtalálhatjuk. Néha nem adja könnyen magát, előfordulhat, hogy úszni vagy mászni kell érte, sőt, azon kevés gombák egyike, amiket egy kenutúrán a hajóból is szedhetünk.
Megjelenése igen jellegzetes, eleinte a purhabra hasonlít, sárga, puha, lédús, később nyelvszerű nyúlványokat növeszt, még később legyező alakban kiterül. Sokszor több termőtestet találunk egymás alatt-fölött zsindelyszerűen, melyek össze is nőhetnek. Azonosítása igen egyszerű, aki már látott gévát, máskor is megismeri. Hunyorogva félhomályban és gévaszűzen esetleg a domború likacsosgombával (Hapalopilus rutilans) téveszthető össze, mely viszont az egyetlen hazánkban fellelhető mérgező taplóféle. A domború likacsosgomba hasonlóan puha tapintású, mint a géva, azonban barnás, matt színű, kisebb, a gévával ellentétben nem alkot telepeket.
Szóval bármivel összekeverni tényleg nagyon nehéz - amiért mégis minden alkalommal fel kell vele keresnünk a gombaszakellenőrt, az nem is a faj meghatározása, hanem az ehetőség kérdése. A géva ugyanis csak fiatalon ehető, később fás, száraz, taplószerű lesz, ráadásul előfordulhat, hogy a kukacok is megtalálják. Legjobb akkor, amikor még csak a nyelvszerű nyúlványait növesztette, de a legyezővé kiterült példányok is fogyaszthatók még egy ideig. Ha ujjunkkal megnyomva nedvesség távozik, az egy jó jel, irány a gombaszakellenőr!
És hogy mit kezdjünk vele a konyhában? Állaga és felhasználása igen hasonlít a csirkemelléhez, mások inkább sajthoz, parmezánhoz hasonlítják. Nem gombaízű, így olyanok is kedvelhetik, akik amúgy nem esznek gombát. Fontos viszont, hogy mivel ez egy taplóféle, megterhelheti a gyomrot, ezért a rostok fellazítása érdekében minimum 20 perc hőkezelés szükséges az elkészítése során. Ha rántanánk, előtte lobogó vízben blansírozzuk! Készülhet belőle pörkölt, tejszínes ragu, sőt savanyúság is. Íze savanykás, ezt a benne lévő csersav okozza. Csökkenthetjük a csersav tartalmát áztatással, sokan a fokhagymás tejre esküsznek. Mosni csak akkor szükséges, ha piszkos, hámozni nem kell, viszont, mint minden gyors növekedésű taplóféle, hajlamos magába növeszteni ágakat, gallyakat, leveleket, a feldolgozás során ezt távolítsuk el. Sokszor a vágás felőli, fához közelebbi rész már szikkadtabb, fásabb, ezt se együk meg.
Mi most egy kevésbé ismert receptet hoztunk nektek, a gévagomba-krémét, ami arra is alkalmas, hogy a feldolgozás során lepotyogó kisebb darabokkal kezdjünk valamit.
Hozzávalók:
- 20 dkg natúr sajtkrém
- 25 dkg gévagomba
- 5 dkg vaj
- só
- bors
- szerecsendió
Az apróra vágott, megtisztított gévagombát vajon puhára párolom legalább 20 percen keresztül. Ha nem enged elég levet, egy pici vizet alá lehet önteni, de mindenképp vajra kell pirítani a végén.
A vajra pirított gombát konyhai robotgéppel pépesítem, hozzáadva a sajtkrémet, ízlés szerint sót, őrölt borst és a frissen őrölt szerecsendiót. Kész is :)
(Bihari Gabitól kaptam a receptet)