Az egész világon ismert és a leggyakrabban használt gomba a termesztett csiperke. Sokáig eláll, könnyen szaporítható nagyüzemi körülmények között is, egész évben elérhető, így nem csoda, hogy minden háztartás gyakori alapanyaga. Hazánk komoly importőr is, nagy hagyománya van a termesztésének. A fehér csiperkét minden háziasszony ismeri, de egyre népszerűbb a barna változata is. Kalapbőrét nem kell lehúzni felhasználás előtt, elég egy folyó vizes átmosás és már fogyasztható is, a kicsi, zárt példányok akár nyersen is ehetőek.
Az erdőt járó gombászok idegenkedve néznek a termesztett gombákra, első látásra nem is véletlenül. Az erdő természetessége, változatossága nagymértékben különbözik a nagyon mesterséges, a komposzton növekvő monokultúrás pincéktől. A gombatermesztés sokak számára egyenlő az eretnekséggel, hiszen mesterségesen kialakított közegben éri emberi kéz az erdei talajt sosem látott gombákat. A gombacsíra (köznyelvben spóra), amelyeket a termesztés során használnak, viszont a természet részei, ahogy a gombakomposzt összetevői is, amelyeken teremnek a csiperkék, laskák, shitake gombák, melyik tájegységen mire van igény.
Ha nem a természet szeretete, hanem az élelmezés felől közelítjük meg a kérdést, rögtön más színben látjuk a csiperke telepeket. A termesztett fajok ökológiai lábnyoma elképesztően kicsi, a gombatermesztés gyakorlatilag a fenntartható élelmezés tankönyvi példája.