A gombákról általában az erdők jutnak az eszünkbe, pedig nagyon sok értékes gombafaj él réteken, mezőkön. Hazánkban az üde, nedves réteket többnyire kaszálóként, részben legelőként hasznosítják. Ennek hiányában a réteket gyorsan benőnék a fák és a bokrok (főként füzek és nyárfák). A mozaikos tájszerkezet, a rétek, erdők váltakozása, a fasorok, hagyásfák nemcsak díszei a tájnak, hanem jelentősen hozzájárulnak a diverzitáshoz így a sokféle gomba növekedéséhez is.

A hazai rétek jelentős része emberi közreműködéssel, legeltetéssel, állattartással jött létre.  Ám ahogy visszaszorul a külterjes legeltetés és egyre nagyobb területeket vonnak intenzív szántóföldi gazdálkodásba, úgy tűnnek el a rétek és a jellegzetes réti fajok, mint például a szegfűgomba. Szerencsére egyre több terület kerül védelem alá és a gazdálkodók is kapnak támogatást a védett vagy védendő rétek, legelők megfelelő kezeléséhez. Itt az idő, hogy ezeket a területeket is minél gyakrabban bevonjuk a gombatúráink sorába.

 Elmúlt időszakban mát sokat írtunk a szegfűgombáról, következzék egy másik tipikus réti faj a lilatönkű pereszke

Az igencsak látványos lilatönkű pereszke óriási boszorkánykörökben nő októbertől a decemberi fagyokig. Füves helyen, legelőkön, erdőszélen akár hetekig találkozhatunk ezzel az ibolyáslila tönkű gombával, s ha egy halványbarna kalapot észreveszünk a fűben, érdemes alaposan körülnézni, hisz szinte biztos, hogy több termőtestet is találunk a közelében. Intenzív, aromás az íze, kitűnő leveseket, mártásokat lehet belőle készíteni. Tartósítani fagyasztva érdemes, de előtte mindenképpen hőkezeljük, majd vajban vagy olajban pároljuk.